Dr. Berényi Sándor – nekrológ

…Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem,..
(Pál II. Timót 4:7)

Dr. Berényi Sándor Zsolt, a Debreceni Egyetem nyugalmazott egyetemi docense, életének 73. évében, 2019. március 12-én csendesen megpihent.

Berényi Sándor Zsolt 1947. január 8-án született Debrecenben kétgyermekes család második gyermekeként. Édesapja Érmihályfalván volt főjegyző. A Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Természettudományi Karán 1971-ben kémia-fizika tanári oklevelet szerzett jeles minősítéssel. Ezt követően 1976-ig az Alkaloida Vegyészeti Gyár kutatójaként a KLTE Szerves Kémiai Tanszéken Dr. Makleit Sándor egyetemi tanár irányításával dolgozott. Munkáját 1976-1989 között az MTA Antibiotikum Kémiai Tanszéki Kutatócsoport állományában folytatta, először tudományos munkatársként, majd főmunkatársként. 1989-től a KLTE Szerves Kémiai Tanszékén dolgozott egyetemi adjunktusként, majd 1991-től egyetemi docensként.

Kutatómunkája a morfin alkaloidok területére koncentrálódott, ami hazai és nemzetközi tudományos együttműködések keretében kiterjedt azok biológiai hatásának tanulmányozására is. Egyetemi doktori értekezését 1975-ben védte meg, 1987-ben kandidátusi fokozatot szerzett, és 1997-ben habilitált. 87 tudományos közleménye jelent meg hazai és rangos nemzetközi folyóiratokban, melyekre 249 elismerő független hivatkozás történt. Hazai és nemzetközi konferencián 55 alkalommal vett részt előadással, vagy poszterrel. Rövidebb külföldi tanulmányúton 5 alkalommal volt, és két OTKA pályázatot nyert el mint témavezető.

Több mint 20 éven keresztül végzett színvonalas egyetemi oktató munkát, melynek keretében kidolgozta, tartotta és aktualizálta a „Szerves kémia I-II.” főkollégiumi előadásokat gyógyszerész hallgatóknak. Választható előadásokat hirdetett “Másodlagos természetes anyagok” és „Alkaloidkémia” címmel. Vezette a tanár, vegyész és gyógyszerész hallgatók laboratóriumi gyakorlatait is. Részt vett az osztatlan tanár-, vegyész- és gyógyszerészképzés gyakorlati oktatásának megszervezésében és az oktatási programok korszerűsítésében. Kezdeményezője és témavezetője volt a “Mikroléptékű preparatív technika alkalmazása az egyetemi gyakorlati oktatásban” című oktatáskorszerűsítési programnak. A program megvalósításához két alkalommal nyert el támogatást az AMFK alapítványtól. Társszerzője négy egyetemi jegyzetnek, és közreműködött az „Antus Sándor., Mátyus Péter.: Szerves Kémia I-III” című egyetemi tankönyv írásában. 42 szakdolgozat, illetve diplomamunka témavezetője volt. Hallgatói rendszeresen szerepeltek az OTDK rendezvényein, többen közülük díjazásban is részesültek. Hallgatói nagyon szerették, és többségükkel a tanulmányaik befejezése után is baráti kapcsolatot ápolt. Vezetésével 1 egyetemi doktori és 3 PhD értekezés készült. A mogyoróskai nyaralójában rendszeresen vendégül látta a Szerves Kémiai Tanszék dolgozóit és szűkebb körben lévő munkatársait. Az unokatestvérével megalapította a Kőrösi Csoma Sándor Egyesületet, ami rendszeresen nyári kirándulásokat szervezett a határon túli magyar gyerekek részére teljes ellátással a mogyoróskai nyaralóban és az erre a célra kialakított birtokon.

Aktívan tevékenykedett az egyetemi közéletben, tagja és elnöke volt a Tűz és Munkavédelmi Bizottságnak, választott tagja volt a Kari Tanácsnak és a Közalkalmazotti Tanácsnak és a Kari Oktatási és Minőségbiztosítási Bizottságnak, a Kémia Intézet gyógyszerészképzési szakfelelőse volt. Aktív tagja volt az MTA Alkaloidkémiai Munkabizottságnak és az MTA Növénykémiai és Kemotaxonómiai Munkabizottságnak, valamint a DAB Kémia Tanítása Munkabizottságának. 2003-ban és 2007-ben megválasztották a MKE Hajdú-Bihar megyei Szervezete titkárának. Oktató-kutató munkája elismeréseként 1991-ben Miniszteri Dicséretben, 2001-2004 között pedig Széchenyi ösztöndíjban részesült, 2008-ban megkapta a „DE Tudományegyetemi Karokért Emlékérem” kitüntetést, és 2010-ben az Arany Katedra Díjat.

Berényi Sándor 2009. szeptember 10-én nyugdíjba vonult, és ezzel sajnálatos módon megszűnt a Debreceni Egyetemen az alkaloidkémiai kutatási irány, aminek nagy hagyománya volt a Szerves Kémiai Tanszéken. Nyugdíjasként is rendszeresen részt vett a Szerves Kémiai Tanszék rendezvényein, baráti kapcsolatokat ápolt a korábbi munkatársakkal, és évente nyár eleji mogyoróskai kirándulásokat szervezett. A nyugdíjas évek alatt a három gyermekének családjában született kilenc unokája körében több időt tölthetett el, és családfa kutatásba kezdett levéltári és anyakönyvi adatok felhasználásával. Szenvedélyes barkácsolóként saját kezűleg készített intarziás dobozokat és ajándék sakkasztalt, és kitartó munkával felújította a mogyoróskai házukat is.

Életvidám, segítőkész és nagy tudású kutatót, oktatót és barátot vesztettünk el a személyében. Emlékét megőrízzük.

Kurtán Tibor
tanszékvezető egyetemi tanár

Debreceni Egyetem,
TTK, Szerves Kémiai Tanszék